Sziasztok! Kowy Kriszta vagyok a Cilindertől. Egy mesét szeretnék megosztani veletek. Remélem, tetszeni fog! J
A Sziget
Kocsis István
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a SZERETET is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat, és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincsen már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem, Szeretet! Nem tudlak elvinni. – válaszolt a Büszkeség. – Itt minden tökéletes, és te esetleg árthatnál a hajómnak.
Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet! – mondta a Bánat. – Én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon.
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.
A szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
-Tudás, meg tudod mondani, ki segítet nekem?
- Az IDŐ volt. – mondta a Tudás.
-Az IDŐ? – kérdezte a Szeretet. – Miért segít rajtam az IDŐ?
A Tudás így válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET. |